Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Perczel Pécsett

2018.12.30

Perczel Pécsett

Joseph Perczel San Diego-i professzor több mint ötven éve írta első cikkét a pécsi szociográfiai intézet közleményébe, s a ’90-es évek végén exkluzív interjút adott Szarvas Istvánnak, a pécsi Hetedhéthatár budapesti szerkesztőségvezetőjének.

Perczel József 1917-ben született Magyarországon, 1947-ben doktori fokozatot szerez pszichológiából. Ebben az időszakban fizetés nélküli gyakornok, fizikai munkával keresi kenyerét. 1948-tól 50-ig a Munkatudományi és Racionalizálási Intézetben dolgozik. 1950-ben a Rákosi Mátyás Művek üzemi pszichológusa. 1950-ben börtönbe csukják a vád kormány elleni izgatás tizenhárom hónapra ítélik.

Kiszabadulása után egy évig segédmunkás. Kitanulja a geodéziai szakmát, ebben dolgozik 1956-ig. 1956-ban rehabilitálják, újra a pszichológia területén dolgozik. 1960-ban a Ganz MÁVAG-ban vezetésével az országos átlag 40%-ára sikerül csökkenteni a balesetek számát. 1968-ig több nemzetközi konferencián vesz részt és előadásokat tart. 1968-ban egy amszterdami konferencián előadás után nem tér haza. Két évig a brit vasútnál dolgozik, mint alkalmazott pszichológus.

A ’70-es években az Amerikai Egyesült Államokba, Berkeleybe megy, és ott kezd előadni. Több amerikai egyetem professzora. Később áttér a computer szakmára, olyan programot tervez, amely pszichológiai kérdéseket vizsgál. Jelenleg San Diegóban él és pszichológia elmélettel foglalkozik. Gyerekei Budapesten élnek: fia neves pszichológus, lánya egy ügyvédi iroda titkárságvezetője.

– Professzor úr! Bizonyára sokan feltették önnek ezt a kérdést: csak névrokona, vagy vérkapcsolata is van a híres 1948-49-es szabadságharc legendás tábornokához Perczel Mórhoz?

JP: Vérkapcsolatom van, mert ugyanaz a család, csak nem vagyok egyenes ági leszármazottja. Közös ősünk ugyanaz úgy hívták, hogy Bonyhádi Perczel József. Én nem abból az ágból származom. Az én dédapám megyei adminisztrátor volt a Bach-korszak alatt, ami nem éppen szabadságharcos tevékenység. Eleinte ő is részt vett a szabadságharcban később azonban csatlakozott a családnak azon tagjaihoz, akik kilátástalannak tartották a küzdelmet.

Perczel Mór tábornok levelezett Marx Károllyal, én találtam meg a hagyatékában azt a levelet, amiben kifejtette, hogy a fegyveres felkelés teljesen reménytelen Magyarországon, miután csupa királyság és arisztokratikus rendszerű államok veszik körül, akik nem fogják engedni, hogy győzzön. Az én dédapám nagyon sokat tett a családért, mint adminisztrátor, mert aki bajba kerül a szabadságharc után azokon segített, ha hozzája fordultak segítségért. Egy vaskos több száz oldalas könyv van tele azoknak az aláírásával, akik megköszönik, hogy az életüket megmentette.

– Mi késztette arra, hogy az Egyesült Államokból eljöjjön Pécsre, a Magyar Pszichológiai Társaság összejövetelére?

JP: Én 1988-óta állandóan részt veszek a magyar pszichológiai életben, szinte minden évben részt veszek a konferenciákon, kongresszusokon. A normál érdeklődésen felül, amit a magyar pszichológia iránt érzek, van egy másik tényező is, az hogy Harkai Schiller Pál a tanárom volt, akiről előadást tartottam, amelyet ön is meghallgatott.

– Ön nagyon szerethette ezt a tanárát. Még egy észrevételem lenne. Egyedül volt, aki betartotta a kijelölt időt, felvette magnóra az előadást, írásos anyagot adott a hallgatóknak: forrásmunkát és tudós fényképét.

JP: Semmi okom sincs, hogy jót mondjak a tanáromról, mert a fülembe jutott, hogy egy beszélgetés során valakinek úgy nyilatkozott, hogy én bár tökéletes úriember vagyok, de soha semmit nem fogok produkálni a pszichológia területén. Ma már, miután mégis produkáltam valamit, ezen már inkább csak mosolygok. De ha az említett véleménye tévedés volt, Schiller ritka hibái közé tartozott.

Schiller írta meg az első két átfogó modern pszichológiai munkát Magyarországon, aminek itt semmiféle előzménye nem létezett. Ami nálunk addig megjelent, az többnyire a külföldi pszichológiai munkák filozófiai értelmezése volt. Mivel annak idején csak ezt a két könyvet tartottuk igazán értelmes, korszerű pszichológiának, a színeik szerint különböztettük meg őket.

Volt egyszer a zöld könyv, a Bevezetés a lélektanba, a cselekvés elemzése (1944) és a másik, a szürke könyv. Ennek az volt a címe, hogy A lélektan feladata (1942). Ez utóbbi történelmi áttekintésként íródott meg, az ókortól egészen az akkori időkig tekintette át a pszichológiai gondolkodást. Mind a kettő tartalmazta Schiller saját, originális pszichológiai elméletét, amit ő a pszichológia motivációs elméletének nevezett.

Ennek a lényege, hogy a pszichológiának a sajátos szétdaraboltsága és összefüggéstelensége megszüntethető, ha helyes elméleti álláspontra helyezkedünk. Ez pedig abból áll, hogy tulajdonképpen a cselekvés az, ami a psziché összes területeit hierarchiába foglalja össze, de a pszichológia minden részterülete csak, mint a cselekvés előkészítése, vagy szabályozása értelmezhető.

– Professzor Úr! Szívesen hallgatnám még okfejtését a pszichológiáról, de mivel kevés az időnk térjünk rá prózai kérdésekre. Milyen benyomások az szerzett az országról: elsősorban Pécsről és környékéről?

JP: Bonyhád a családunknak az ősi fészke. Az utcák azok a keresztnevek, hogy József, meg Ferenc, meg János, ezek mind a család egy tagjáról lett elnevezve. Ott van Perczel Mór eltemetve és az én édesapám is. Bonyhád mellett van egy Cikó nevű község, ahol úgynevezett kegyúri templom épült. Ezt Perczel Mór építette és itt vannak a kriptájában az ő leszármazottainak a maradványai.

Nyolcvanhét koporsó van bent a templom alatt, három már nem fért bele, ezért ezek az előtérbe vannak helyezve. Szóval engem Cikó, mint ősi fészek érdekel, minden évben itt gyászmisét mondatok, idén is ott voltam. Bonyhádon álltam meg és Bertalannal – a 83 éves kántor Perczel Mór dédunokája – meg a család többi tagjával átmentünk Cikóba. Meghallgattuk a misét, imádkoztunk a lelkük üdvéért, mert állítólag szükségük van rá. A mormonok is ezt mondják.

– Lát-e fejlődést országunkban?

JP: Óriási fejlődés van. Főleg Bonyhádot ismerem, rengeteg új épület, ipari vállalatok, egyszóval nem lehet ráismerni. Ott vannak a régi házak is, mint például a mi házunk, vagy Perczel Mór háza vagy a többi több száz éves ház mindet államosították. Jó célra használják őket iskolák, líceumok, könyvtárak, óvodák vannak bennük, de rengeteg új épület van, és nagyon nagy az élet. Hasonló fejlődést tapasztaltam Pécsett és Budapesten is – olvashattuk Hetedhéthatárban a ’90-ee években.