Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Komlós Attila A kérdező válaszol

2019.08.31

Komlós Attila
A kérdező válaszol

 

Beszélgetőtársam Szarvas István, akit a Hetedhéthatár olvasói
a kezdetektől ismerhetnek, hiszen az első lapszámtól rendszeresen
jelennek meg írásai a lapban. Interjúk, könyvrecenziók, tudósítások
különböző eseményekről a tudománytól a sporton keresztül a
gasztronómiáig. – A Hetedhéthatár 1997-ben indult, azonban az
azt megelőző időszakról keveset tudunk veled kapcsolatban. Kérlek,
mondj néhány szót a Hetedhéthatár előtti időszakodról!
SZ.I: 1997. december 5-én jelent meg a Hetedhéthatár első száma,
de előtte is folyt az életem. Élelmiszer-ipari Főiskolát végeztem,
majd utána szervezései és ellenőrzési területen dolgoztam. Hosszú
éveken keresztül ezeken a területeken vezető beosztást töltöttem be.
1991-ben kezdtem el foglalkozni az újságírással, cikkek írásával.
– A Hetedhéthatárhoz hogyan kerültél? Te találtál rá vagy L.
Csépányi Katalin, a lap főszerkesztője keresett meg? Hogyan indult
a kapcsolatod a magazinnal?
SZ.I: Úgy emlékszem rá, mintha ma történet volna! Balatonszéplakon
volt a MÚOSZ küldöttgyűlése és ott találkoztam L. Csépányi
Katalinnal. Akkor mondta, hogy tervbe vette egy heti vagy kétheti
újság megjelentetését. Kérdezte, hogy hajlandó lennék-e a munkatársa
lenni?Elképzelhetőnek tartottam. Megmondom őszintén,
akkor nem vettem ezt komolyan, de rá egy évre jelentkezett. Már
tőle is sokszor megkérdezték, hogy miért pont engem választott
ki. Katalin elmondta: ez úgy történt, hogy Horn Gyula, az akkori
miniszterelnök kormányszóvivői meghívott vendégként szerepelt,
és akkor én, mint a Gépipar főszerkesztő-helyettese kérdeztem a
miniszterelnököt. Ő korrektül válaszolt kérdéseimre.
– Tehát ez volt a belépő a Hetedhéthatárhoz: egy miniszterelnöki
interjú.
10
SZ. I: Valóban így volt, Katalin azt mondta, hogy aki a Gépipar
nevében a miniszterelnöktől kérdezni mer, arra az emberre neki
szüksége van.
– Nem utolsó szempont, ha valaki kiterjedt kapcsolatrendszer
birtokában van, megnyílnak előtte az ajtók a nagy emberek előtt.
Tudhatjuk mindannyian, hogy miniszterelnökök, államfők, olimpiai
bajnokok és különböző világhírességek is megszólaltak interjúidban.
A Hetedhéthatár magazinnál eltöltött időszakot hogyan
értékeled? Azt már tudjuk, hogy Te mivel gazdagítottad a lapot és
a lap olvasóit. Mi az, amit a Hetedhéthatár magazin adott neked?
SZ.I: A Hetedhéthatár nagyon sokat adott nem csak nekem, hanem
minden egyes Hetedhéthatárosnak. Nagyon jó csapat alakult ki már
1997-ben, ami állandóan bővült. Sajnos már sokan nem élnek azok
közül, akikkel én 1997-ben találkoztam. Az első időben kéthetente
voltak szerkesztőbizottsági ülések. Ha nem is kéthetenként, de egykét
havonta odautaztam.
– Azt hozzá kell tenni, hogy a szerkesztőbizottsági ülések megjelölés
nagyon hivatalos, a valóság azért más. Nem úgy kell elképzelni
ezeket, mint egy munkahelyi értekezletet, ahol leül mindenki és
elmondja, hogy mivel készült a következő lapszámba, hanem sokkal
közvetlenebb, baráti hangvételű találkozók voltak ezek.
SZ.I: Valóban így volt. Nagy érdeklődéssel várták mindig az Iparos
Kisvendéglőben, a „pécsi Pilvaxban” a résztvevők, hogy milyen
cikkek kerültek be. Akkoriban a Hetedhéthatár még nem online
volt, hanem papír, és már csütörtökön, a találkozó napján mindig
megkaptuk a pénteken megjelenő újságot. Nagy élvezettel vettük
az újságot kézbe, s ezeken az összejöveteleken az évek folyamán
egyre jobban megismertük és megszerettük egymást.
– Ez a lényeg! Nem csak egymás kutatási területét, szakmáját
ismerhettük meg, hanem egymás személyiségét is. Valóban, egy
nagy baráti társaság, egy nagy család jött létre a Hetedhéthatár
révén. A szakmához visszakanyarodva, arról szeretnélek kérdezi
11
– már amennyire lehetséges elárulni a jó interjú titkát – mi kell
ahhoz, hogy egy interjú során azt kapja az interjú készítője, amit
szeretne, és amire közvetve az újság olvasói kíváncsiak. Hogyan
lehet úgy elkészíteni egy interjút, hogy mindaz átjöjjön a megszólaltatott
interjúalanytól, amire az olvasó kíváncsi?
Sz.I: Nem könnyű egy jó interjút megcsinálni. A legfontosabb,
hogy összhang alakuljon ki a kérdező és a kérdezett között. Ha
bármelyik hiányzik, akkor nem lesz jó az interjú. Akármilyen jó
kérdésekre lehet olyan válaszokat adni, amelyek elrontják az interjút,
ugyanakkor lehet rossz kérdésre is jó választ kapni. Ilyenkor
egyszerűbb a rossz kérdést írásban utólag kijavítani. A legfontosabb
szempont, ugyanúgy, mintha valaki vizsgázni megy felsőbb
intézménybe, hogy alaposan felkészüljön. A jó interjú egyik fontos
titka, hogy fölkészültnek kell lennünk a meginterjúvolt személyből
szakmailag, és esetleg a hobbiját is kell ismerni. Mindenkire pozitív
hatással van az, ha látja, hogy aki kérdezi, ismeri az életútját. Ezt
magamon is tapasztaltam. Előfordult viszont olyan is, hogy nem
megfelelően készültem fel, és már a második-harmadik kérdésnél
megmondta az interjúalany, hogy akkor fáradjak vissza, amikor
fölkészültem.
– Ezek szerint két részre lehet bontani a felkészülést. Meg kell
ismerni az interjúalanyt egyrészt szakmai tevékenysége oldaláról,
másrészt emberi oldaláról – ideértve a szokásait, hobbijait. Akivel
azonban életedben először találkozol, azzal hogyan találod meg azt
az összhangot, ami szükséges ahhoz, hogy egy jól sikerült beszélgetés
kerekedjen ki a végén?
SZ.I: Amint az előbbiekben mondtam, el kell olvasni a vele
készült anyagokat, minél többet! Meg kell ismerni az életrajzát, de
az se káros, ha esetleg érdeklődik az ember az egész habitusáról,
hogy milyen típusú az illető. Az is előfordul, hogy akármennyire
fölkészült az ember, ha egy rossz napot fog ki, az az interjú rovására
meg.
12
– Mi alapján választod ki az interjúalanyokat? Van egy előre
elkészített terv, hogy kikkel szeretnél interjút készíteni? Avagy:
hogyha alkalom kínálkozik, akkor megragadod a lehetőséget?
SZ.I: Sokszor kínálkozott lehetőség, de nem minden esetben
ragadtam meg. Lehet, hogy már a koromnál fogva van ez így. Nem
szívesen vállalom azt, hogy felkészületlenül készítsek interjút. Néha
nagyon nehéz a döntést meghozni, mert lehet, hogy valakivel nem
lesz még egyszer lehetőség interjút készíteni. Volt már rá példa – épp
a közelmúltban egy fogadáson találkoztam egy olimpiai bajnokkal
– de az életéből nem voltam fölkészülve, így nem vállaltam annak
ódiumát, hogy lássa, nem vagyok életéből naprakész.
– Beszéljünk azokról a munkáidról, melyekre büszke vagy! Vannak
kedvenc interjúid?
SZ.I: Egy félt tucatot szívesen említek, ezt már máskor is megkérdezték
tőlem. Habsburg Ottó királyi fenség, kivel nagy öröm
volt készíteni interjút. Aztán Faludy György, költőfejedelem író,
Pungor Ernő akadémikus. Ők már sajnos nem élnek. Szintén nagy
szeretettel és örömmel emlékszem vissza Kádár Béla akadémikussal,
volt miniszterrel készített interjúmra. Erdő Péter bíboros szintén
kellemes emlékeket ébreszt bennem, vele már két alkalommal
is sikerült interjút készítenem. Szintén két interjú készült Vízy E.
Szilveszterrel, az MTA korábbi elnökével. Még egy közelmúltbeli
interjú kedves számomra – ez már a hetedik – Elizabeth Blackburn
Nobel-díjas orvossal. Nagyon nagy szó egy Nobel-díjassal beszélni!
– Van-e a munka mellett szabadidőd? Mi a hobbid? Vagy a
szakma és a hobbi szorosan összefonódik?
SZ.I: Összefonódik. Korábban még sportoltam, de most már nem.
Szeretek sokat olvasni, különösen az interjúköteteket kedvelem.
Nagyon sok jó interjúkészítő van a világban. Szeretem a rádiót és
a televíziót is nézni. Különösen az interjúkat figyelem, azért, hogy
esetleg valamit elleshetek belőlük.
13
– Ahogy a mondás is tartja, jó pap holtig tanul. Mindenhonnan
lehet módszereket tanulni. Maradjunk még a felkészülésnél, az
interjúkészítés alapjainál! Tervezed-e valamilyen formában átadni
tapasztalataidat, tudásodat az azok számára, akik ezt a pályát
választják?
SZ.I: Ennek két formája lehetséges. Az egyik, hogyha valaki
megkérdez engem – készült már rádió vagy TV interjú például.
A másik, hogy tervezem egy könyvben az interjúkészítés módszertanának
a megírását. A lassúságomat figyelembe véve, ez egy
hosszabb távú munka – bár ne úgy lenne! – de talán majd 2014.
januártól, a „hetvenkedési” időszakomban erre is jut idő.
– Az internetes újságírás korában vagyunk, amikor bárki írhat
blogot, megoszthatja gondolatait a világhálón. Csak a szabadidő
képez korlátokat azok számára, akik ilyen tevékenységet szeretnének
folytatni. Boldog-boldogtalan újságírónak gondolhatja magát.
Találkozhatunk olyan megnyilatkozásokkal, amelyek bőven hagynak
kívánni valót maguk után. Mit gondolsz: ezek a kezdeményezések
előbb-utóbb kiforrják magukat és idővel kirostálódnak a rosszabbak,
vagy úgy látod ezek a fajta megnyilvánulások inkább rontják
a szakma színvonalát? Mit tanácsolsz azoknak, akik az újságírással
kezdenek foglalkozni? Nekik milyen nehézségekkel, buktatókkal
kell szembenézniük?
SZ.I: Annyira nem vagyok okos ember, hogy ezt a problémát
meg tudjam oldani. Szerintem az egész világon mindenütt keresik
a választ arra, hogy mennyiben különbözik a blog és az internetes
újságírás a hagyományos újságírástól. A nem internetes újságírásban
is lehet rossz cikket írni. Talán annyit mondanék, hogy egyre
inkább arra felé kellene tendálni, hogy ha valaki ír egy internetes
újságnak bármilyen cikket, hogy azt valaki nézze át, hogy ne
legyen benne hiba. Az írott sajtóban többen nézték át a megjelenő
cikkeket, így nagyobb valószínűsége volt a minőségi munkának.
Néhány kivételtől eltekintve, nem hiszem azt, hogy a legtöbb ember
14
képes arra, hogy az újságírás minden területéhez egyformán ragyogóan
értsen, ráadásul tökéletes a helyesírása és művészi fotókat is
tudjon készíteni.
– Napjainkban egyre kevesebb olyan „polihisztor” van, aki az
átlagoshoz képest több szakterülethez is magas szinten ért. Az
újságírás széles körben való elterjedése kapcsán sajnos gyakoriak
a szakmai pontatlanságok, amelyeket utána sorra átvesznek.
Korábban beszélgettünk is arról, hogy milyen nehéz a megjelenő
írásokat szakmailag ellenőrizni, nincs garancia arra, hogy a megjelenő
tartalom valós, és így biztos alapot jelenthet egy további
cikk megírásához. A Kérdeztem-válaszoltak című interjúköteted
megjelenését Szarvastól Kanadáig nagy siker övezte. Te magad,
mint a kötet szerzője, hogy élted meg azt a lelkes fogadtatást, ami
az olvasók részéről megnyilvánult?
SZ.I: Az az álláspontom, hogy megjelenjen interjú egy újságban,
az komoly munka. De az igazi, ha ezek az interjúk külön nyomtatásban
jelennek meg. Nagyon fontos ez azért is, mert akkor úgy a
szerző, mint aki a könyvet szerkeszti, még legalább egyszer átnézi.
Minden szerzőnek ajánlom, ha megjelenik egy kötete, akkor ennek
híre könyvbemutató formájában jusson el a közönséghez! A könyvbemutatón
elhangzott kérdésekből nagyon sokat lehet tanulni. Egy
könyvbemutatón rossz kérdés nincs, csak rossz válasz. Különösen
a Kérdeztem-válaszoltak című könyvnél nagyon sokat tanultam
az ott elhangzott kérdésekből. Öröm számomra, hogy Budapesten,
Pécsett, Szarvason és Kanadában is sikerült tartani könyvbemutatót
az interjúkötet kapcsán.
Számomra a legnagyobb élményt természetesen a kanadai könyvbemutató
jelentette. Sok érdekes dolgot kérdeztek tőlem és nagyon
sokat tanultam a Kanadában élő magyaroktól. Nagyon jóleső érzés
volt, hogy Kerekes Sándor barátom révén sikerült találkoznom a
montreali főpolgármesterrel és a kabinetfőnökkel, akik megtiszteltek
azzal, hogy, a könyvemből akartak vásárolni. Ezt természetesen
15
nem fogadtam el, ajándékba adtam nekik... Így a kötet egy példánya
bekerülhetett a Montreali Főpolgármesteri Hivatal könyvtárába. Sőt,
mint a könyv szerzője, a főpolgármester vendégeként beleírhattam
a Hivatal Aranykönyvébe!
– Erről az eseményről fénykép is megjelent a Hetedhéthatárban.
SZ.I: Nemes érzés volt! Ezt követően találkozhattam Magyarország
kanadai nagykövetével, Vastagh Pállal, valamint a Montrealban
élő főkonzullal, Szentmihályi Gyulával, aki tárlatvezetést tartott
számomra a hegedűmúzeumban. Mindketten kértek a könyvemből
1-1 példányt.
– Úgy tudom, „ha már ott jártál”, akkor nem csak mint vendég
élvezted a helyiek szeretetét, hanem rögtön aktív munkába fogtál
és meginterjúvoltad az említett személyeket.
SZ.I: A kanadai magyar nagykövettel és a konzul úrral is készült
interjú.
– Mondhatjuk, hogy a szakmád az életed, és véletlenül sem szalasztod
el a kínálkozó interjúlehetőségeket.
SZ.I: Hadd említsem, hogy amikor itt volt a kanadai főkormányzó,
akkor szintén sikerült vele interjút készítenem.
– A kanadai kapcsolat – ha lehet mondani – a többihez képest
is még intenzívebb?
SZ.I: Igen. Kitűnő barátom, a sportberkekben híres Kerekes Sándor
révén, aki megszólal az első könyvemben és benne lesz a következőben
is.
– Úgy tudom, már készül a következő interjúkötet. Milyen konkrét
elképzeléseid vannak ezzel kapocsaltban?
SZ.I: Valóban, a Kérdeztem – válaszoltak következő kötetén gondolkozom.
Átnézve a Hetedhéthatárban 1997. óta megjelent interjúimat,
ebbe szeretnék betenni olyat is, ami 1997 és 2000 között jelent
meg. Hiszen az azóta eltelt évek távlatából ezekre már korrajzként
lehet tekinteni. Úgy érzem ezek – legalábbis számomra – értékesebbek,
mint a közelmúltban megjelent beszélgetések. Sokan azt
16
mondják, az a jó és fontos interjú ami a közelmúltban jelent meg.
Azonban én úgy érzem, hogy ez nem így van. Igenis van egy-két
olyan régebbi anyag, amit érdemes megjelentetni a készülő kötetben.
Illetve esetleg olyanokat is, melyeket a 2008-ban megjelent
interjúkötetem után készítettem.
– Kikkel szeretnél a közeli, vagy a távolabbi jövőben interjút
készíteni? Emlékszem, a tavaly májusi könyvbemutatón említettél
néhány személyiséget.
SZ.I: Igen, tudom kikre gondolsz. Ez inkább az álom kategóriában
szerepel, bár nagyon pozitív hozzáállást tapasztaltam: Erdő
Péter bíboros úr és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr is
támogatnak ebben. Ha személyesen nem is, de kérdések elküldésével
Őszentségének XVI. Benedek pápának. Viszont megmondom
őszintén, olvastam Peter Seewald német újságíró pápával készített
interjúkötetét: valami csodálatosan fölkészült ember, egészen speciális
interjúkészítési módszere van, amiből nagyon sokat tanultam.
A másik személyiség Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke.
Korábban Tuffo nagykövet úrral többször sikerült beszélgetnem –
tervbe vettem, hogy a jelenlegi nagykövettel is felvéve a kapcsolatot
megpróbálom az interjút elkészíteni. A közelmúltban a szlovák és
a brazil nagykövettel állapodtunk meg interjúról. Az elkövetkező
időkben ezt a két riportot tervezem. Meg kell mondanom, sok interjúm
van magnószalagon, vagy leírva, melyek publikálásra várnak,
s inkább ezzel szeretnék foglalkozni. Természetesen, ha egy „nagy
vad puskám elé kerülne”, akkor azon elgondolkoznék, de mindenképpen
csak akkor, ha fölkészült vagyok. Mindenkiből nem tud az
ember fölkészült lenni. Nem tudni, mikor kerülök olyan helyzetbe,
hogy találkozok valami „különleges prédával”!
– Eddig főként politikusok, közéleti személyiségek kerültek előtérbe,
viszont említetted azt is, hogy korábban aktívan sportoltál.
Idén lesz a londoni olimpia. Tervezel a szívedhez oly közel álló
17
terület, a sport legfontosabb idei eseményén személyesen jelen
lenni? Sportolókkal interjút készíteni a helyszínen?
SZ.I: Az leginkább pénz kérdése, nem tervezem. Meg kell mondjam,
1980-ban a moszkvai olimpiára szerettem volna elmenni, de
állásproblémák miatt le kellett mondanom azt az utat amit most
már nagyon bánok. Nincs olyan sportoló, akivel tervezek interjút.
Azonban van a magyar csapatban egy-két olyan ember, akivel
már készítettem interjút. Közülük kettőt kiemelnék: egyikük Berki
Krisztián, aki elképzelhető, hogy érmes lesz, és a kedvenc sportolónőm,
akivel már készült interjú, Janics Natasa. Inkább innen,
Magyarországról drukkolok az én két kedvencemnek, hátha megint
gyarapítják az olimpiai érmek számát.
– Bízzunk benne! A másik kedvenc területed a művészet, azon
belül a film. Volt alkalmad Jiri Menzellel személyesen találkozni
és interjút készíteni vele. Úgy érzem azonban, hogy nem csupán,
mint interjúalany volt fontos számodra az Oscar-díjas filmrendező,
mert tudom, hogy maga a filmművészet is fontos szerepet tölt be
az életedben. Rendszeres résztvevője vagy filmfesztiváloknak, akár
Budapesten, akár Pécsett. Erről néhány gondolatot megosztanál
velünk?
SZ.I: Megmondom őszintén, hogy a filmművészethez nem annyira
értek, de sikerült pár filmrendezővel beszélnem. Menzel mellett
Jancsó Miklóssal is készítettem interjút. Továbbá van egy interjúm
az Észak című díjnyertes norvég film rendezőjével, Rune Denstad
Langlo-val, akivel Budapesten a Titanic Filmfesztiválon találkoztam.
– Az egészségügy, az orvostudomány világa szintén közel áll
hozzád. Az interjúalanyaid között szerepelnek akadémikusok, olyan
személyiségek, akik az orvostudomány területén tevékenykednek.
Személyes indíttatásból került képbe ez a különleges, számomra
talán kicsit kakukktojásként megjelenő terület? – hiszen a sport,
vagy a politika nap mint nap ott van az életünkben, a filmművészet
18
és a színház pedig olyan, hogy gyorsan a szívébe zárja az ember,
viszont az orvostudomány kicsit talán távolinak tűnő téma.
SZ.I: Nagyon egyszerűen tudok rá válaszolni, mivel egyre több
betegségem lesz, így fontos a személyes indíttatás. Sokat jelent,
hogy az ember megértheti ezeket a problémákat. Különösen érvényes
az, hogyha egy orvossal szeretnék interjút készíteni, nagyon
alaposan föl kell készülnöm.
– Nem csak a betegségekről van szó, ha az orvostudományt nézzük,
hanem a betegségek megelőzéséről is, az egészséges életmódról.
Épp ma beszélgettünk az alvás egészségre gyakorolt hatásáról, a
jó alvás fontosságáról. Sok más tevékenység van, ami hozzásegít
bennünket ahhoz, hogy egészségesek maradjunk.
SZ.I: Az étrendemet igyekszem így összeállítani. Sok ember
tudja, hogy mit kellene csinálnia, csak nem tartja be. Az alvás száz
százalékig így van, nekem is van alvással kapcsolatos problémám.
Nem szívesen sorolom fel a betegségeimet, de sok olyan orvossal
készítettem interjút, kiknek munkája az én betegségeimmel kapcsolatos.
– Jó egészséget kívánok, és sok-sok jól sikerült interjút! Az olvasók
nevében is megkérlek arra, hogy a jövőben is mutass be, hozz
közel hozzánk olyan személyiségeket, olyan hírességeket és kevésbé
ismert, közöttünk élő embereket, akiktől tanulhatunk!
Kelt: Pécs, 2012. március 16.
v