Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Interjú az új egészségügyi államtitkárral

2018.02.04

Haiman Éva az IME decemberi számában beszélgetett az új egészségügyi államtitkárral ebből közlünk változtatás nélkül egy részletet

 

Interjú az új egészségügyi államtitkárral

Dr. Ónodi-Szűcs Zoltán:

egy versenyképes országnak az egészségügye is versenyképes

 

Öt olyan témát jelöltem meg, aminek a következő években a végére szeretnénk járni. Annak ellenére, hogy sokan óvnak ettől, mert érzékeny területeket érintenek. Azonban arra bátorítottak, hogy álljak elő a terveimmel, és majd a kormány, a frakció eldönti, hogy megadja-e hozzá a támogatását.

Vegyük végig azt az öt területet, amelyen jelentősváltozás várható a választásokig hátralévő időben.

Az első a „kancellári” rendszer bevezetése: egyfajta koncentrációt fogunk végrehajtani az egészségügyben. Erre azért van szükség, mert az egészségügytől rendszerszinten

várunk jobb teljesítményt, ám eközben a döntések a kórházakon belül születnek. Ki kell találnunk azt a formát, amiben egy adott terület lakosságáért felelős intézmények együtt-

működnek az ott élők egészségügyi ellátásában. A kórházak szempontjából a legerősebb verzió a teljes körű integráció,a leggyengébb a jelenleg működő bizottságok rendszere,ám úgy tűnik, ez utóbbi nem elegendő a valódi hatékonyságjavításhoz.

Köztes út nincs?

Ezt az utat keressük most. Én a gazdasági társaságok világából jöttem, ahol egy holding tagvállalatai között nagyon szépen meg lehet osztani a feladat- és hatásköröket.

Azt kell kitalálnunk, hogy az államháztartás világában hogyan lehet az egyes intézmények együttműködését szabályozással annak érdekében erősíteni, hogy valóságos

együttműködés alakuljon ki. A jelenlegi helyzet ugyanis jobban hasonlít egyfajta tánctermi udvariassághoz, mint lényegi kooperációhoz.

Ez abból a szempontból érhető, hogy mindenki félti a saját autonómiáját.

Ez lehet, de meg kell érteni: az egészségügyi ellátó-rendszernek nem az a lényege, hogy melyik intézménynek mi a fontos, hanem az, hogy az állampolgár hogyan jut meg-

felelő ellátáshoz. Ma sajnos az intézmény gyakran önmagáról és nem az állampolgárokról gondoskodik. Azért használjuk itt is a „kancellári” hívó szót, mert az egyetemeken is egy

helyre került sok olyan hatáskör, mely korábban a gazdasági igazgatónál vagy a rektornál volt. Bár a modellen már több mint egy éve dolgozunk, vannak még nyitott kérdések.

Sokan kérdezik, hogy megyei vagy térségi szervezetekről lesz szó. Szerintem nem a közigazgatási határok a fontosak, sokkal inkább az, hogy mekkora egységeket kell – és

lehet – egy helyről irányítani, gazdaságosan működtetni. Ebbe a kancellárinak nevezett rendszerbe fogják tehát integrálni az olyan háttértevékenységeket, amilyen az élelmezés, a takarítás, a pénzügy,

Vagy az anyag gazdálkodás?

Jól látja.

Mi a második kitűzött cél?

Igazából ezt kellene első helyen említeni: az alapellátás megerősítése. Van egy jó törvényünk, amihez ki kell dolgozni ugyanolyan jó, és a mindennapokban használható végre-

hajtási rendeleteket. Azonban itt nem fogunk megállni, és jövő évben újabb lépéseket kell tennünk. Van egy sor olyan alapellátási funkció, ami szétszórtan működik, gondoljon

csak a védőnőkre vagy az otthonápolási szolgálatokra. Kikell találnunk, hogyan tudnak e funkciók, az ellátás hatékonyságának növelése érdekében együttműködni. Például

az egészségfejlesztési irodák tevékenységét hogyan lehet egységesíteni, és valamilyen módon országos szintre kiterjeszteni. El kell érnünk, hogy az egy orvos-egy asszisztens

összetételű praxisokat lényegesen kitágítsuk, és sokkal több szakember legyen a háziorvos segítője. A jelenlegi alapellátás rendkívül orvos centrikus, és miután az orvosok

jellemzően magányosan dolgoznak, arra kényszerülnek,hogy minden további vizsgálatra vagy kezelésre beutalják abeteget. Ebből a helyzetből ideje már továbblépnünk.

Csoportpraxisokkal és praxisközösségekkel?

Erre két modell létezik. Az egyik az angol, amelyben a„community care” a kórház feladata. Ez azt jelenti, hogy a szakellátás az alapellátásban fejeződik be, a kórházi szak-dolgozók akár fele kint dolgozik a terepen, a betegek otthonában, az alapellátással együttműködve. A másik lehetőség az említett csoportpraxis, amelyben a háziorvosok mellett

más szakemberek, dietetikusok, gyógytornászok, mentálhigiénés szakorvosok is dolgoznak, annak érdekében, hogy valóban csak a legszükségesebb esetben kelljen tovább küldeni a beteget. Mindez azért is fontos, hogy az alapellátásban tudjunk népegészségügyi szolgáltatásokat is nyújtani. Nagyon jól látszik, hogy ha valahová lehet forrásokat kérni a

kormánytól, akkor az ez a terület. Hiszen az utóbbi években javultak az alapellátás pozíció

Melyik a harmadik kiemelt terület?

A szociális és az egészségügyi ellátás szét választása. Ma rengeteg kórházi ágyon fekszenek olyan, főként idősemberek, akik nem szorulnak aktív ellátásra. A krónikus

ágyak többségén konkrétan szociális ellátás folyik. Méghozzá úgy, hogy a bennfekvések indoklásához számos labor- és egyéb vizsgálatokat végeztetnek az intézmények.

Ez így nem mehet tovább.

Mi a megoldás?

Ezeket a kapacitásokat át kell adni a szociális szférának,megteremtve az átmenetet az aktív egészségügyi és a tisztán szociális ellátás között. Mert azzal mindenki egyetért,

hogy ez a kapacitás a szociális területről hiányzik. Illetve azis egyértelmű, hogy a szociális szféra sokkal jobban képesbefolyásolni, hogy valóban a rászorulók kapják meg ezeket

a lehetőségeket.

Elérkeztünk a negyedik feladathoz.

A negyedik ügy az új fővárosi kórház. Ma az a helyzet,hogy a szokásos forgatókönyv szerint mindenki a saját érv-rendszere szerint próbál meg teret nyerni. A végleges döntést azonban addig nem szabad meghozni, amíg nincs egyegységes fővárosi egészségügyi koncepció, ami megmondaná, hogy az ebben a térségben élőknek, beleértve az

agglomerációt is, mire van, illetve lesz szüksége a közeljövőben. Ebbe a képbe kell beilleszteni az összes kórház jövőképét, így a tervezett új kórházét is.

Sokféle intézmény található Budapesten, egyetemi klinika, országos intézet, kórház és magánintézményből is itt van a legtöbb.

 A tervezett koncepció mindegyiket számításba venné?

Ezeknek a kórházaknak majdnem mindegyike állami fenntartásban áll, a maradék a betegellátási volumen csupán néhány százalékát teszi ki. Ugyanakkor nagyon fontos

egyházi intézmények vannak közöttük, és fenntartóikkal, vezetőikkel, ahogyan eddig is, most is meg fogjuk találni a közös hangot. Az egységes ellátási koncepció azonban

csak a társadalombiztosításból finanszírozott intézmények-re vonatkozik.

A felsorolásból már csak az ötödik terület hiányzik.

Ez az új minimumrendelet, illetve licensz rendszer, amelynek az Országos Tiszti főorvosi Hivatal lesz a felelőse. A jelenlegi minimumrendelettel kapcsolatban az a legnagyobb

gond, hogy leltárjellegű, ami a humánerőforrás tekintetében messze nem elegendő. Kompetenciához és tevékenységhez kötött licensz rendszert kell kialakítani, ahol mindenki azt csinálhatja, amihez ért, amiben gyakorlatot szerzett. Az egyes

szakmáknak kell kidolgozniuk ennek a szabályait.

Ezek szerint továbbra is igényt tart a Szakmai Kollégium és tagozatai munkájára?

Természetesen e területen is számítok a megújítandó Szakmai Kollégiumra, de például akkor is, amikor a következő időszakban számos beteg utat a tervezett átalakítások

miatt újra kell szervezni.